HuPSA
Szamara, Oroszország 2017.08.03-08.24.
Bele lehet zsúfolni háromhétnyi SEP élményt egyetlen, alig egy oldalas beszámolóba? Valahányszor visszagondolok rá, úgy érzem minden egyes részletét meg kell osztanom, hogy mindenkihez eljusson, milyen csodálatos lehetőség ez. Nyilván közhelyek pufogtatása nélkül is mindenki tudja, hogy lehetetlen itt sorra venni minden hihetetlen kalandot, lélegzetelállító élményt, szakmai vagy kulturális érdekességet, országhatárokat átívelő barátságokat. Azért megpróbálok szemezgetni ezek közül.
Először is, bepillanthattunk az oroszországi gyógyszerellátás kis részleteibe. Azon kívül, hogy a gyakorlat során részt vettünk az egyetemi klinikát kiszolgáló intézeti gyógyszertár mindennapjaiban, vendéglátóink gondoskodtak róla, hogy minél sokrétűbb tapasztalattal térhessünk haza. Meglátogattuk a város legnagyobb közforgalmú patikáját, ahol a vezető gyógyszerésszel összehasonlíthattuk a gyógyszerkiadásra vonatkozó helyi és a saját országunkon belüli szabályokat. Körbevezettek egy, a gyógyszerek összetételét és minőségét ellenőrző laboratóriumban és az egyetem gyógyszerészeti karának néhány intézete is vendégül látott minket egy kis eszmecserére.
Délutánonként orosz vendéglátóinkkal és az IFMSA diákokkal különböző szabadidős és kulturális programokon vehettük részt, melyek közül a legérdekesebb alighanem az űrmúzeum, a Sztálin bunker és a 2018-as labdarúgó világbajnokságra készült várostörténeti kiállítás meglátogatása volt, de a Volga parti strandolások, meghitt naplemente nézések és görkorcsolyázás emléke is mosolyt csal az arcomra a mai napig. Persze a hétvégi bulikat és kirándulásokat sem hagynám ki. Az első ahol igazán közel kerültünk egymáshoz és többet tudhattunk meg a másik kultúrájáról, az a National Food and Drink Party volt, amire mindenki igazán lelkiismeretesen készült, hogy bemutathasson hazájából egy kis szeletet. Nem csak a bőségesen megrakott asztal körül pásztázás és a hajnalig tartó tánc, de a bulira való készülődés, egymás menüjében való segédkezés is különleges élmény volt. A legkalandosabb kirándulás címéért egy egész napos bicikli túra – mely során feltekertünk egy gyönyörű ortodox monostorig- és egy, a közeli nemzeti parkban tett – némi eltévedéssel tűzdelt – túra versenyez, de utóbbi talán csak azért mert az idő mindent megszépít, akkor, ott kimerülten hazafelé hajókázva még nem biztos, hogy teljesen őszintén nevettünk mindezen.
Egészen mást vártam ettől a három héttől, mint amit végül adott, de nem kérdés, hogy egyetlen percét sem bántam. Sőt sokkal nagyobb hibának tartom a részemről, hogy korábban nem voltam részese a SEP élménynek. Csak menet közben jöttem rá, hogy szakmai tapasztalatok szerzése és a nyelvgyakorlás lehetősége mellett sokkal fontosabb a kapcsolatépítés, az új ismeretségek és barátságok kötése. Őszintén bízom abban, hogy ezek közül néhány elég erősnek bizonyul majd ahhoz, hogy kiállja az évek próbáját és egyszer, egy másik országban újra összefutnak majd útjaink.
