HuPSA
Ha nyár akkor... ?
a- napsütés
b- nyári gyakorlat
c- új barátok
d- mindhárom = SEP
Kovács Orsolya Tünde beszámolóján keresztül kóstoljatok bele Spanyolországba! :)
Gimnáziumban második nyelvként spanyolt tanultam és mindig is szerettem a spanyol kultúrát, a spanyol embereket, ételeket és a nyelvüket. Így amikor lehetőségem adódott, hogy három országot jelöljek meg SEP úti célként, gondolkozás nélkül az első két helyre a két spanyol egyesületet írtam.
Nagy örömömre szolgált, amikor a spanyol SEO-tól kapott levélben értesültem arról, hogy ha elfogadom az ajánlatukat, kiutazhatok egy hónapra Santiago de Compostelaba. Később az egyik LEO felvette velem a kapcsolatot fb-on, megkérdezte, hogy milyen területre mennék szívesen nyári gyakorlatra. Végül egy rákkutató laboratóriumba osztottak. Minden másban is segítségemre volt Alba, többek közt a kollégiumi szállásfoglalásban, átutalásban, még egy térképet is küldött, amiben egyértelmű útbaigazítást kaptam, hogyan tudok a madridi repülőtérről a pályaudvarra jutni metróval.
Megérkezésemkor táblával várt az egyik LEO a vonatnál, ahonnan kocsival jutottunk a kollégiumba. Az első nap sok kihívással találtam magam szembe, mivel a portások (és általában a jegyárusok) sem beszélnek angolul. Így kézzel-lábbal és csekély spanyollal kértem lepedőt, takarót… Ugyancsak első nap derült ki, hogy a konyhában mindenki csak a saját eszközeit használhatja. Ahogy mindenben, ebben is nagy segítségünkre voltak a LEOk, kaptunk tányért, kanalat, poharat, fazekat, fakanalat.
Az egy hónap alatt két héten át volt egy kedves lengyel szobatársam, a maradék időt egyedül töltöttem a szobában. Persze a lehető legkevesebbet csücsültem benn.
Hétköznap napközben siestaval megszakítva két turnusban mentem a laborba, este általában valamilyen közös programot szerveztünk a lányokkal és a vendéglátóinkkal. Heten voltunk SEP lányok hat különböző országból. Nagyon élveztük egymás társaságát, mindenki nagyon aranyos volt.
Hétvégenként pedig Galicia különböző érdekes látnivalóit fedeztük fel. Hol három kocsival jártuk be a tengerpart fontosabb városait, hol csak SEP lányok vonatra ülve látogattunk el egy-egy gyönyörű spanyol városba. Az egyik hétvégi kimozdulásunkról hazafelé kocsikázva betértünk Albaék farmjába is, ahol pompás házi vacsorában és szeretetteljes meleg fogadtatásban volt részünk. Azt mondhatom, hogy az volt a legnagyobb és egyben életre szóló élmény számomra, hogy megtapasztalhattam a spanyol családok vidám és odaadó vendégszeretetét.
Szintén többször előfordult, hogy vagy a lengyel szobatársammal jártuk a várost, vagy a labortársammal, egy nálam két évvel fiatalabb spanyol lánykával túráztam, ebédeltem vagy vásároltam souvenireket.
Minden lány különböző napokon érkezett és más napokon utazott haza. Az én utolsó hetemen sokat vacsoráztunk közösen a koliban. A tervezett International Dinner-ből végül csak egy gulyásleves és török kávézás, valamint zaccból jósolások valósultak meg… :) Az oka a város legnagyobb fiestaja, az Apostolo volt. Napközben vásárokon nézelődtünk, esténként ingyen koncerteken buliztunk és a fő napon a nevezetes katedrális teréről figyeltük a tűzijátékot, a falfestést és a műsort. Szerencsés voltam, hogy pont ebben az időintervallumban voltam ott. Abból a szempontból is, hogy éppen az ott tartózkodásom alatt zajlott le egy konferencia az őssejtekről az egyetemen, ami szintén egy héten át tartott. Angolul és spanyolul voltak az előadások valamint a gyakorlatok. Így a labor technikák spanyol módra kivitelezése mellett érdekes tudományos élményekben is gazdagodtam.
Véletlen volt, hogy a lányok többsége egymást követő napokon utazott el, így azon a héten minden este ünnepeltünk és könnyes szemmel ölelkezve búcsúztunk egymástól. Én utolsóelőttiként jöttem haza. Előző napon még a kívánságomat teljesítve felmentünk kocsival a hegyre, ahonnan az egész város látszik, így a fényképen láthatóan át tudtam még karolni a Szent Jakab-út végállomását.
